Cím:
Fogadunk, Szépfiú?
Alkotó:
Angel Black
Hossz:
One-shot
Besorolás:
16+
Műfaj:
Figyelmeztetés:
Trágár szavak, szexuális tartalom
Összefoglalás:
Sok olyan ember van, aki esti életet él bárokba és éjszakás kalandokat keres,
mindig valami újra vadászva. Ilyen ember Park Jimin is, aki jól megszokott
helyén, a Black Hole nevű bár pultjánál kezdi majdnem minden estéjét a tömeget
figyelve. Egyik alkalommal igen érdekes áldozatot talál magának az emberek közt
bolyongva, ami lehet, hogy nem csak egy éjszakára elégíti ki vágyait.
A tömeg kiabálása, az embereket is
túlüvöltő zene hangja, a levegőbe keveredő alkohol és izzadság szag, a dübörgés
a talpunk alatt, aminek ritmusát egy idő után felveszi a szívünk. Ezek
jellemzők a mindennapjaimra. Minden estémet a kedvenc bárom pultjánál, egy
szinte már számomra fenntartott széken ülve kezdek a tömeget figyelve valami
préda után kutatva.
Nem vagyok túl válogatós, nem
érdekel, hogy ellentétes nemű egyén a párom, vagy velem egy nembe tartozó. Ha
megtetszik, akkor megszerzem magamnak. Mindenhol velem egykorúnak tűnő lányok
rázták magukat kívánatosa, falatnyi ruhácskákban és fiúk meresztgették
szemeiket. De aznap este, amikor éppen a poharamba maradt kevéske wiskymet
lötyögtettem és a tömeget és a hullámzó embereket figyeltem, nem találtam semmi
érdekeset. Felmerült bennem, hogy valaki igazán különlegeset keresek, mert
hátha akkor… De el is hessegettem már csak a gondolatot is és sóhajtva
fordultam vissza a pult felé, maradék italomat lehúzva. Poharat a pultra
helyeztem és csak néztem magam elé, és gondolkodtam. Vajon mégis mi számítana
különlegesnek, pontosan mit is várnék el valakitől… Gondolataimból az hozott
vissza, hogy a pultos megállt velem szembe és megüresedett poharamat elvette
előlem.
- Mi az Jimin? Feladtad mára? - kérdezte egy újabb italt bekeverve.
- Nincs semmi jó, Tae… - válaszomra csak megcsóválta a fejét.
- A fene az ízlésedet…
- Baj, hogy vannak elvárásaim? - húztam fel kérdőn szemöldököm.
- Nem az a baj, hanem az, hogy ami nálad az átlag, az másoknál már felső kategóriának számít - nevetett barátom, mire megforgattam szemeim, de halkan én is felnevettem.
- Keresek valami nem mindennapit - közöltem vele a gondolatomat és szemem sarkából a hely bejárata felé néztem, hátha belép valaki.
- Mert akkor felhagynál ezzel az élettel? - kérdezte mosolyogva, elém téve egy adag vodka-narancsot. Kérdezés nélkül tudja már, miket szoktam inni.
- Ezt ugye még te magad se gondoltad komolyan? - nevettem fel abszurd feltételezésén. - Kizárt, hogy ilyen létezne. - Egy ideig mintha elgondolkozott volna, majd vigyorogva, elém könyökölt, fejét kezén megtámasztva, hogy velem egy szintbe kerüljön.
- Fogadunk? - szemöldökét kihívóan felhúzta, amire önkéntelenül is tűzbe hozott ötletével, amit látott is rajtam, mert folytatta. - Ha TE, Park Jimin találsz valakit, aki miatt felhagysz ezzel a "minden este másik partner" élettel, akkor megszerzed nekem A ruhaboltos srác számát - utalt ezzel arra a csávóra, akit kinézett magának kedvenc ruhaboltjának dolgozói közül.
- Rendben. De ha nem így lesz, akkor egyik este úgy jössz dolgozni, hogy ÉN öltöztetlek fel - húzta sokat sejtő mosolyra számat, mire nyelt egyet, de vigyorogva bólintott. - Mennyi időt kapok? - egy picit elgondolkozott, de végül kimondta az időkorlátot.
- Mától számítva két hét - magamba jól kiröhögtem. Ezt a fogadást már most megnyertem. Legalábbis ezt gondoltam. Felé nyújtottam jobb kezem, amit el is fogadott.
- Ezzel áll a fogadás. Ah vajon mit adjak majd rád, vagy inkább… mit NE adjak rád? - húztam perverz vigyorra számít, mire le is intett vigyorogva.
- Ne szaladj ennyire előre! Még nem nyertél.
- A hangsúly a MÉG-en drága Taehyung - vigyorogtam rá és visszafordultam a tömeg felé italommal a kezembe, ő pedig visszatért az odatámolygó vendégek kiszolgálásához.
- Mi az Jimin? Feladtad mára? - kérdezte egy újabb italt bekeverve.
- Nincs semmi jó, Tae… - válaszomra csak megcsóválta a fejét.
- A fene az ízlésedet…
- Baj, hogy vannak elvárásaim? - húztam fel kérdőn szemöldököm.
- Nem az a baj, hanem az, hogy ami nálad az átlag, az másoknál már felső kategóriának számít - nevetett barátom, mire megforgattam szemeim, de halkan én is felnevettem.
- Keresek valami nem mindennapit - közöltem vele a gondolatomat és szemem sarkából a hely bejárata felé néztem, hátha belép valaki.
- Mert akkor felhagynál ezzel az élettel? - kérdezte mosolyogva, elém téve egy adag vodka-narancsot. Kérdezés nélkül tudja már, miket szoktam inni.
- Ezt ugye még te magad se gondoltad komolyan? - nevettem fel abszurd feltételezésén. - Kizárt, hogy ilyen létezne. - Egy ideig mintha elgondolkozott volna, majd vigyorogva, elém könyökölt, fejét kezén megtámasztva, hogy velem egy szintbe kerüljön.
- Fogadunk? - szemöldökét kihívóan felhúzta, amire önkéntelenül is tűzbe hozott ötletével, amit látott is rajtam, mert folytatta. - Ha TE, Park Jimin találsz valakit, aki miatt felhagysz ezzel a "minden este másik partner" élettel, akkor megszerzed nekem A ruhaboltos srác számát - utalt ezzel arra a csávóra, akit kinézett magának kedvenc ruhaboltjának dolgozói közül.
- Rendben. De ha nem így lesz, akkor egyik este úgy jössz dolgozni, hogy ÉN öltöztetlek fel - húzta sokat sejtő mosolyra számat, mire nyelt egyet, de vigyorogva bólintott. - Mennyi időt kapok? - egy picit elgondolkozott, de végül kimondta az időkorlátot.
- Mától számítva két hét - magamba jól kiröhögtem. Ezt a fogadást már most megnyertem. Legalábbis ezt gondoltam. Felé nyújtottam jobb kezem, amit el is fogadott.
- Ezzel áll a fogadás. Ah vajon mit adjak majd rád, vagy inkább… mit NE adjak rád? - húztam perverz vigyorra számít, mire le is intett vigyorogva.
- Ne szaladj ennyire előre! Még nem nyertél.
- A hangsúly a MÉG-en drága Taehyung - vigyorogtam rá és visszafordultam a tömeg felé italommal a kezembe, ő pedig visszatért az odatámolygó vendégek kiszolgálásához.
Valahol mélyen reméltem, hogy
elvesztem ezt a fogadást, de ezt magamnak se akartam bevallani, nemhogy Taenek.
Ha ő nyerne, az azt jelentené, hogy végre sikerülne megállapodnom valaki
mellett. Már egy ideje várom, hogy az a bizonyos "nagy ő" szerű
valaki megjelenjen, de semmi. Kerestem és figyeltem minden nap, de csak már jól
ismert arcokat láttam és ez így ment napokig… Semmi új. Már kezdtem feladni
teljesen. Teljesen letörve rogytam le megszokott székemre és dőltem rá a
pultra, miután sokadszorra is körbejártam a tömeget, már több mint egy héttel a
fogadásunk megkötése után.
- Mi az tesó? Mi ez a szar kedv? – kérdezte vállamat enyhén megbokszolva Tae.
- Kezdem feladni haver… - dörmögtem oda kedvetlenül, mire csak megcsóválta a fejét és odalépett egy éppen rendelő vendéghez. Szerintem ő is látta rajtam, hogy szeretném, ha ő nyerne.
- Mi a baj cuki? – hallottam meg egy magas hangot, aki engem szólított. Odafordultam a tulajdonosa felé, aki egy hosszú sötéthajú lány volt, aki nagy szemeivel méregetett engem. – Szerelmi bánat?
- Áá, ha tudnám is mi az – fújtattam fintorogva, mire kuncogott egyet. – Fogadtunk a taggal – intettem fejemmel barátom felé – és szeretném, ha elveszteném.
- Milyen fogadás az, amit el akar veszteni az ember? – nézett értetlenül a csaj.
- Ha ő nyer, az azt jelenti, hogy tartós kapcsolatom van – húztam enyhén szomorkás, talán reményvesztettnek tűnő mosolyra szám. – De eddig úgy tűnik, hogy én fogok nyerni – mondatom után csend telepedett ránk, aminek kezdtem örülni. Lehunytam szememet és fejemet karomra hajtva pihentem, de hirtelen megéreztem, hogy közelebb csúszott hozzám, szinte éreztem leheletét bőrömön, megéreztem gelly édes parfümjét, amitől már első szippantástól enyhe hányingerem lett.
- Nincs kedved megpróbálni? – súgta fülembe, mire egy enyhe undorra emlékeztető érzés kerített hatalmába. Máskor lehet tetszett volna és egyből feltüzelt volna egy ilyen gesztus, de most nem. Nem éreztem úgy, hogy ezzel a csajjal kéne töltenem az éjszakám. Szememet kinyitva óvatosan, nem túl gorombán eltoltam magamtól a lányt és komolyan meredtem szemeibe.
- Bocsi, de nem vagyok most erre vevő – arcán csábos mosoly jelent meg, amit először nem tudtam hova tenni.
- Ugyan, ne kéresd magad! – próbált újra közelebb csúszni hozzám, de kezemet képébe nyomtam és eltoltam magamtól.
- Mondtam, hogy nem – hangom teljesen komoly volt, a megszokottnál egy kicsit mélyebb, amire végre felfogta a liba, hogy nem vagyok hajlandó még az ujjamat se feldugni neki, nemhogy a ”kicsi” Jimint.
- Pff, nem tudod, mit hagysz ki – azzal sértődötten felállt a székről és elviharzott.
- Mi az tesó? Mi ez a szar kedv? – kérdezte vállamat enyhén megbokszolva Tae.
- Kezdem feladni haver… - dörmögtem oda kedvetlenül, mire csak megcsóválta a fejét és odalépett egy éppen rendelő vendéghez. Szerintem ő is látta rajtam, hogy szeretném, ha ő nyerne.
- Mi a baj cuki? – hallottam meg egy magas hangot, aki engem szólított. Odafordultam a tulajdonosa felé, aki egy hosszú sötéthajú lány volt, aki nagy szemeivel méregetett engem. – Szerelmi bánat?
- Áá, ha tudnám is mi az – fújtattam fintorogva, mire kuncogott egyet. – Fogadtunk a taggal – intettem fejemmel barátom felé – és szeretném, ha elveszteném.
- Milyen fogadás az, amit el akar veszteni az ember? – nézett értetlenül a csaj.
- Ha ő nyer, az azt jelenti, hogy tartós kapcsolatom van – húztam enyhén szomorkás, talán reményvesztettnek tűnő mosolyra szám. – De eddig úgy tűnik, hogy én fogok nyerni – mondatom után csend telepedett ránk, aminek kezdtem örülni. Lehunytam szememet és fejemet karomra hajtva pihentem, de hirtelen megéreztem, hogy közelebb csúszott hozzám, szinte éreztem leheletét bőrömön, megéreztem gelly édes parfümjét, amitől már első szippantástól enyhe hányingerem lett.
- Nincs kedved megpróbálni? – súgta fülembe, mire egy enyhe undorra emlékeztető érzés kerített hatalmába. Máskor lehet tetszett volna és egyből feltüzelt volna egy ilyen gesztus, de most nem. Nem éreztem úgy, hogy ezzel a csajjal kéne töltenem az éjszakám. Szememet kinyitva óvatosan, nem túl gorombán eltoltam magamtól a lányt és komolyan meredtem szemeibe.
- Bocsi, de nem vagyok most erre vevő – arcán csábos mosoly jelent meg, amit először nem tudtam hova tenni.
- Ugyan, ne kéresd magad! – próbált újra közelebb csúszni hozzám, de kezemet képébe nyomtam és eltoltam magamtól.
- Mondtam, hogy nem – hangom teljesen komoly volt, a megszokottnál egy kicsit mélyebb, amire végre felfogta a liba, hogy nem vagyok hajlandó még az ujjamat se feldugni neki, nemhogy a ”kicsi” Jimint.
- Pff, nem tudod, mit hagysz ki – azzal sértődötten felállt a székről és elviharzott.
Sóhajtva dőltem vissza a pultra,
de szemem megakadt világos hajkoronán. Még nem láttam ezelőtt. Csak a hajat
láttam, a tulaja elveszett a tömegbe, de láttam, hogy araszol a tömeg széle
fele, ahol ki tudják magukat fújni azok, akiknek elegük van a tömegből egy
időre.
- Tae, mindjárt jövök. De ha nem, akkor se kell aggódni – szóltam oda pultos haveromnak és célba vette azt a világos hajkoronát. Kíváncsi voltam, mégis milyen lehet, hiszen még sose láttam azelőtt még hasonlót se. Átverekedtem magam az emberek közt, közbe többször is letapiztak és rám csimpaszkodtak, de már hozzászoktam és rutinosan ráztam le magamról őket. A tömegből nagy nehezen kiszakadva körbenéztem és kis keresés után meg is találtam egy kis lépcsős folyosóra félrevonulva, kicsit lejjebb ülni a lépcsőn. Ahogy egyre lejjebb lépkedtem úgy lett a zene is egyre halkabb. Megálltam egyel a fölött a fok fölött, amin ült és kicsit lehajoltam.
- Zavar a tömeg? – szólítottam meg, mire enyhén összerezzent és felém fordította fejét. Oldalról nézve tökéletesen látszott erős állkapcsa, ami baromira tetszett. Bőre még hajánál is jóval világosabb volt és sötét szemeivel kérdőn nézett rám.
- Nem bírom az embereket – vont vállat. Mély, rekedtes hangjába beleborzongtam.
- Akkor nem jó helyre jöttél. Itt mindig sokan vannak – mondatom közbe elmosolyodtam és leguggoltam mellé. Sóhajtott egyet és beletúrt világos fürtjeibe.
- Egyik barátommal jöttem, megtudta, hogy a srác, akit kinézett magának itt dolgozik…
- Te meg jó baráthoz híven, eljöttél vele? – mosolyodtam el, mert bólintott, hogy így van. Mi is ezt csináljuk Taeval, mindig ez van.
- Pontosabban kirángatott a szobámból, hogy ”Márpedig te jössz velem ma bulizni!” – kuncognom kellett azon, ahogy utánozta barátját, a végére ő is elmosolyodott. Leültem mellé és szemügyre vettem arcát. Hófehér bőre miatt szemei kitűntek, íriszei az átlagnál is sötétebb árnyalatba pompáztak és gyönyörűek voltak. Arca, ahogy elmosolyodott nagyon aranyos volt, szemei is vele mosolyogtak, mellé pedig társult az a durva, enyhén érdes, rekedt, mély hang. Nem mindennapi. Szűk fekete farmer feszült elképesztően vékony lábain, baromi jól nézett ki, felül pedig egy fehér rövid ujjút viselt.
- És te csak úgy ott hagytad a haverod? – kérdeztem szemöldökömet felhúzva.
- Előbb ő hagyott ott, mert kiszúrta a srácot – vont vállat, mire kinevettem. – Nem olyan vicces azért, de ki tudtam menekülni.
- És a legjobb helyre menekültél, ide szinte sose jönnek le, max én szoktam.
- Nem úgy nézel ki, mint aki menekül az emberek elől – mosolygott rám, de alig észrevehetően.
- Néha idegesítenek, hogy mindig rám tapadnak. Néha meg éppen valakivel jövök ide – vállamat megvontam mondandóm közbe, mire kérdőn felhúzta szemöldökét.
- És most mi szél hozott erre? – kérdésére felé fordultam és szememmel hajára böktem.
- Egy szürke hajkorona.
- Valóban? – húzta fel szemöldökét hitetlenül. – Ez érdekes. – Felkönyökölt térdére, állát tenyerére helyezte és kicsit meglepődtem. Kezei nagyok és férfiasak voltak, karján és kézfején is egész erősen kirajzolódtak erei. Nekem nagyon mini kezeim vannak, mint egy kisgyerek, de az övéi még akkor is nagynak számítanának nekem, ha normális méretű lenne a mancsom. Keze nem passzolt aranyos arcához. Elütött a cuki pofitól az a férfias kacsó és az a durva állkapocs, ami megint csak nem volt mindennapi. Az egész ember nem volt mindennapi.
- Mi ezen olyan érdekes? – húztam fel szemöldököm kérdően.
- Tudod az emberek nem a haj miatt szoktak keresni valakit. Inkább a hátsójuk miatt, van, aki lábra megy, csajok esetébe az ikreket szokták nézni, nem pedig a hajat – magyarázta ugyan úgy a kezén támaszkodva.
- De én nem olyan célból indultam meg, mint a felsoroltak szokta. Csak kíváncsiságból.
- Mivel a hajam miatt jöttél, így el is hiszem, kivéve, ha kiderül, hogy a szürke hajra izgulsz – a végére elkuncogta magát.
- Ki tudja… - néztem el a távolba és elnevettem magam. – Amúgy Park Jimin vagyok – fordultam vissza hozzá, felé nyújtva kezem. Kicsit felemelte állát és másik kezével megfogta az enyémet. Pici kezem elveszett az ő hatalmas tenyerében.
- Min YoonGi.
- Örülök a találkozásnak! – mosolyogtam rá kedvesen, mire halvány mosollyal biccentett.
- Te gyakran jársz ide? – kérdezte egyik szemöldökét felhúzva.
- Minden este itt vagyok. Már ismernek itt – vontam vállat. – Azért követtelek, mert téged itt még nem láttalak.
- Mindent értek… Te vagy a srác, aki már majdnem mindenkivel volt?
- Jó, ez kicsit durva túlzás volt, nem vagyok én egy hímribanc. És egy ideje nem voltam már senkivel.
- Mért? Csak nem elutasítottak szépfiú? – vigyorodott el gonoszan.
- Engem aztán nem! – nevettem el magamat orromat felhúzva.
- Akkor meg? – Unott arcot vágott, de szemén látszott, hogy most már megvárja a válaszom.
- Mondjuk úgy, hogy megvan a szint, ami alá nem adok. – mondtam ki ezzel koránt sem egyenes választ adva.
- Mégpedig? Kim Hyuna és Kim YoungSun alá nem adod?
- Minek nézel te engem? Egy válogatós hím kurvának? – húztam fel szemöldököm sértetten. Kérdésemre váll rántva felelt.
- Ilyet én nem mondtam.
- De gondoltad! – fújtam ki ingerülten a levegőt és magam elé fordultam.
- Eszembe se jutott ilyen. Nem ítélkezek azelőtt, hogy valakit meg ne ismernék. – Olyan komolysággal fűzte ezt hozzá, hogy egyszerűen nem lehetett nem komolyan venni, de mégis úgy jelentette ki, mintha csak az aktuális időjárásról beszélt volna. Mondata után, mintha direkt hagyott volna nekem pár másodperc emésztési időt, és el is merengtem egy picit. Olyan embernek tűnt, már ez után a rövid eszmecsere után is, aki ragaszkodik az elveihez, és vagy fél tőle az ember a kitartósága és a rideg őszintesége miatt, vagy tiszteli és imádja pont az őszinteségéért. Láthatta, hogy elgondolkodtam, mert szája sarka kicsit fölfele görbült. – Szóval, ha megismernélek, akkor utána megtudnám mondani, hogy válogatós hím kurva vagy e, hogy a te szavaiddal éljek, - itt egy picit elkuncogtam magam – vagy csak egy jó ízléssel megáldott srác, aki nem veti el a…földi élvezeteket.
- Mi vagy te? Valami filozófus vénember? Ki használ ilyen szavakat csak úgy? – nevettem el magam a végére.
- Sokat olvasok – vont vállat mosolyogva.
- Szóval… Ezzel azt akartad mondani, hogy hajlandó lennél megismerni?
- Akár az is lehet.
- És ha én nem akarlak téged? – vontam fel kihívóan a szemöldököm.
- Akkor nem lennél már rég itt, hanem valakivel vonaglanál a tömegbe, leszarva egy antiszociális lényt itt a lépcsőn.
- Hmm… Egy hetet adok – értetlenül nézett rám, mire elmosolyodtam – Egy hét arra, hogy megismerhess és eldöntsd, melyik is vagyok.
- És nekem ez miért jó? Ez kissé úgy hangzik, mint egy fogadás.
- Ha egy hisztis, finnyás, válogatós, rossz vérű hím kurva vagyok, akkor pápá és nem látjuk egymást.
- És ha nem? – húzta fel kihívóan szemöldökét.
- Akkor… Majd az eldől szerintem.
- Ez így nem jó. Ha nem… Akkor utána egy napig azt kell csinálnod, amit mondok – húzta gonosz mosolyra a száját.
- Hééé ebbe nem megyek bele!
- Te akartál fogadni, én csak mondtam egy feltételt. Na! Fogadunk, szépfiú? – nyújtotta felém nagy férfias tenyerét. Tétováztam, hogy megéri e ez nekem, de végül tenyerébe csúsztatta az enyémet.
- Tae, mindjárt jövök. De ha nem, akkor se kell aggódni – szóltam oda pultos haveromnak és célba vette azt a világos hajkoronát. Kíváncsi voltam, mégis milyen lehet, hiszen még sose láttam azelőtt még hasonlót se. Átverekedtem magam az emberek közt, közbe többször is letapiztak és rám csimpaszkodtak, de már hozzászoktam és rutinosan ráztam le magamról őket. A tömegből nagy nehezen kiszakadva körbenéztem és kis keresés után meg is találtam egy kis lépcsős folyosóra félrevonulva, kicsit lejjebb ülni a lépcsőn. Ahogy egyre lejjebb lépkedtem úgy lett a zene is egyre halkabb. Megálltam egyel a fölött a fok fölött, amin ült és kicsit lehajoltam.
- Zavar a tömeg? – szólítottam meg, mire enyhén összerezzent és felém fordította fejét. Oldalról nézve tökéletesen látszott erős állkapcsa, ami baromira tetszett. Bőre még hajánál is jóval világosabb volt és sötét szemeivel kérdőn nézett rám.
- Nem bírom az embereket – vont vállat. Mély, rekedtes hangjába beleborzongtam.
- Akkor nem jó helyre jöttél. Itt mindig sokan vannak – mondatom közbe elmosolyodtam és leguggoltam mellé. Sóhajtott egyet és beletúrt világos fürtjeibe.
- Egyik barátommal jöttem, megtudta, hogy a srác, akit kinézett magának itt dolgozik…
- Te meg jó baráthoz híven, eljöttél vele? – mosolyodtam el, mert bólintott, hogy így van. Mi is ezt csináljuk Taeval, mindig ez van.
- Pontosabban kirángatott a szobámból, hogy ”Márpedig te jössz velem ma bulizni!” – kuncognom kellett azon, ahogy utánozta barátját, a végére ő is elmosolyodott. Leültem mellé és szemügyre vettem arcát. Hófehér bőre miatt szemei kitűntek, íriszei az átlagnál is sötétebb árnyalatba pompáztak és gyönyörűek voltak. Arca, ahogy elmosolyodott nagyon aranyos volt, szemei is vele mosolyogtak, mellé pedig társult az a durva, enyhén érdes, rekedt, mély hang. Nem mindennapi. Szűk fekete farmer feszült elképesztően vékony lábain, baromi jól nézett ki, felül pedig egy fehér rövid ujjút viselt.
- És te csak úgy ott hagytad a haverod? – kérdeztem szemöldökömet felhúzva.
- Előbb ő hagyott ott, mert kiszúrta a srácot – vont vállat, mire kinevettem. – Nem olyan vicces azért, de ki tudtam menekülni.
- És a legjobb helyre menekültél, ide szinte sose jönnek le, max én szoktam.
- Nem úgy nézel ki, mint aki menekül az emberek elől – mosolygott rám, de alig észrevehetően.
- Néha idegesítenek, hogy mindig rám tapadnak. Néha meg éppen valakivel jövök ide – vállamat megvontam mondandóm közbe, mire kérdőn felhúzta szemöldökét.
- És most mi szél hozott erre? – kérdésére felé fordultam és szememmel hajára böktem.
- Egy szürke hajkorona.
- Valóban? – húzta fel szemöldökét hitetlenül. – Ez érdekes. – Felkönyökölt térdére, állát tenyerére helyezte és kicsit meglepődtem. Kezei nagyok és férfiasak voltak, karján és kézfején is egész erősen kirajzolódtak erei. Nekem nagyon mini kezeim vannak, mint egy kisgyerek, de az övéi még akkor is nagynak számítanának nekem, ha normális méretű lenne a mancsom. Keze nem passzolt aranyos arcához. Elütött a cuki pofitól az a férfias kacsó és az a durva állkapocs, ami megint csak nem volt mindennapi. Az egész ember nem volt mindennapi.
- Mi ezen olyan érdekes? – húztam fel szemöldököm kérdően.
- Tudod az emberek nem a haj miatt szoktak keresni valakit. Inkább a hátsójuk miatt, van, aki lábra megy, csajok esetébe az ikreket szokták nézni, nem pedig a hajat – magyarázta ugyan úgy a kezén támaszkodva.
- De én nem olyan célból indultam meg, mint a felsoroltak szokta. Csak kíváncsiságból.
- Mivel a hajam miatt jöttél, így el is hiszem, kivéve, ha kiderül, hogy a szürke hajra izgulsz – a végére elkuncogta magát.
- Ki tudja… - néztem el a távolba és elnevettem magam. – Amúgy Park Jimin vagyok – fordultam vissza hozzá, felé nyújtva kezem. Kicsit felemelte állát és másik kezével megfogta az enyémet. Pici kezem elveszett az ő hatalmas tenyerében.
- Min YoonGi.
- Örülök a találkozásnak! – mosolyogtam rá kedvesen, mire halvány mosollyal biccentett.
- Te gyakran jársz ide? – kérdezte egyik szemöldökét felhúzva.
- Minden este itt vagyok. Már ismernek itt – vontam vállat. – Azért követtelek, mert téged itt még nem láttalak.
- Mindent értek… Te vagy a srác, aki már majdnem mindenkivel volt?
- Jó, ez kicsit durva túlzás volt, nem vagyok én egy hímribanc. És egy ideje nem voltam már senkivel.
- Mért? Csak nem elutasítottak szépfiú? – vigyorodott el gonoszan.
- Engem aztán nem! – nevettem el magamat orromat felhúzva.
- Akkor meg? – Unott arcot vágott, de szemén látszott, hogy most már megvárja a válaszom.
- Mondjuk úgy, hogy megvan a szint, ami alá nem adok. – mondtam ki ezzel koránt sem egyenes választ adva.
- Mégpedig? Kim Hyuna és Kim YoungSun alá nem adod?
- Minek nézel te engem? Egy válogatós hím kurvának? – húztam fel szemöldököm sértetten. Kérdésemre váll rántva felelt.
- Ilyet én nem mondtam.
- De gondoltad! – fújtam ki ingerülten a levegőt és magam elé fordultam.
- Eszembe se jutott ilyen. Nem ítélkezek azelőtt, hogy valakit meg ne ismernék. – Olyan komolysággal fűzte ezt hozzá, hogy egyszerűen nem lehetett nem komolyan venni, de mégis úgy jelentette ki, mintha csak az aktuális időjárásról beszélt volna. Mondata után, mintha direkt hagyott volna nekem pár másodperc emésztési időt, és el is merengtem egy picit. Olyan embernek tűnt, már ez után a rövid eszmecsere után is, aki ragaszkodik az elveihez, és vagy fél tőle az ember a kitartósága és a rideg őszintesége miatt, vagy tiszteli és imádja pont az őszinteségéért. Láthatta, hogy elgondolkodtam, mert szája sarka kicsit fölfele görbült. – Szóval, ha megismernélek, akkor utána megtudnám mondani, hogy válogatós hím kurva vagy e, hogy a te szavaiddal éljek, - itt egy picit elkuncogtam magam – vagy csak egy jó ízléssel megáldott srác, aki nem veti el a…földi élvezeteket.
- Mi vagy te? Valami filozófus vénember? Ki használ ilyen szavakat csak úgy? – nevettem el magam a végére.
- Sokat olvasok – vont vállat mosolyogva.
- Szóval… Ezzel azt akartad mondani, hogy hajlandó lennél megismerni?
- Akár az is lehet.
- És ha én nem akarlak téged? – vontam fel kihívóan a szemöldököm.
- Akkor nem lennél már rég itt, hanem valakivel vonaglanál a tömegbe, leszarva egy antiszociális lényt itt a lépcsőn.
- Hmm… Egy hetet adok – értetlenül nézett rám, mire elmosolyodtam – Egy hét arra, hogy megismerhess és eldöntsd, melyik is vagyok.
- És nekem ez miért jó? Ez kissé úgy hangzik, mint egy fogadás.
- Ha egy hisztis, finnyás, válogatós, rossz vérű hím kurva vagyok, akkor pápá és nem látjuk egymást.
- És ha nem? – húzta fel kihívóan szemöldökét.
- Akkor… Majd az eldől szerintem.
- Ez így nem jó. Ha nem… Akkor utána egy napig azt kell csinálnod, amit mondok – húzta gonosz mosolyra a száját.
- Hééé ebbe nem megyek bele!
- Te akartál fogadni, én csak mondtam egy feltételt. Na! Fogadunk, szépfiú? – nyújtotta felém nagy férfias tenyerét. Tétováztam, hogy megéri e ez nekem, de végül tenyerébe csúsztatta az enyémet.
Ezzel megköttetett a fogadásunk,
ami eldöntötte végül a Taehyunggal kötött fogadásunkat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése